Idén is megrendezésre került az immár hagyományossá vált téli teremlabdarúgó bajnokság. Ezúttal az első selejtező csoportba nyertünk besorolást, melynek küzdelmeit Nyíregyházán rendezték meg, az alábbi csapatok részvételével: Újpest, Békéscsaba, Diósgyőr, Nyíregyháza, Videoton és az NB1/B kelet válogatottja.

A sorsolás után tudvalevő volt, hogy szurkolói szempontból mozgalmas szombat délutánnak nézünk elébe. Még egy stadionban sem könnyű elkülöníteni 4-5 szurkolótábort, nemhogy egy csarnokban. Az újpesti csoportok ezúttal is a buszos utazást választottak, az UVB-Korps-Fidelity-Panthers �négyes� három buszt töltött meg. A fuvarozó társaság ezúttal is új volt. A sofőr az indulás előtt a mikrofonba köszöntőt mondott és közölte, hogy mik az utazás szabályai. Dohányozni nem volt szabad, mint mondta: �Ez nem jelent problémát, mert sűrűn, legalább kétszer meg fogunk állni.� Majdnem ennyi lett�

Az utazás a szokásos módon telt, sűrű megállók és egy új dal költése. Nyíregyháza előtt csatlakozott még hozzánk 8-10 autó, innentől együtt közelítettük meg a csarnokot. A város határában rendőri felvezetést kaptunk, majd a buszokat egyesével vezették a csarnokhoz. Itt rövid várakozás után ismét összeállt a csapat és megpróbáltunk bejutni a csarnokba. A bejárat mindössze egyetlen ajtó volt, ennek eredményeként hiába próbált a tömeg egyszerre bejutni, ellenállásba ütközött. A biztonsági embereknél ezúttal is előkerült a vipera, de nem kellett félteni a frontvonalban lévő szurkolókat sem, osztották ők is rendesen az örző-védőknek álcázott bűnözőket. (Megjegyzendő, a biztonsági emberek között feltűnt az egyik olimpikon sportolónk is, sajnálatos, hogy hétvégenként pár ezer forintért neki is be kell állni ebbe a sorba.) A bejutás végül mindenkinek sikerült, a jegyeket egymás kezébe adogatták a szurkolók.

Mire beértünk, már zajlott a keleti rangadó, melyen a DVTK legyőzte a Nyíregyházát. A számunkra kijelölt szektor teljesen megtelt. Velünk szemben a Diósgyőr, mellettünk a Békéscsaba, míg a csarnok másik oldalán a Nyíregyháza és a Videoton (+DVSC) szurkolók foglaltak helyet.

Az első mérkőzésünkön a miskolciakkal 3-3-as döntetlent játszottunk, majd a hazai csapatot vertük 5-0-ra, így az elődöntőben találtuk magunkat, ahol rávezetéses büntetőkkel sikerült legyőzni a másodosztály keleti válogatottját. A döntőben végül a Videotont is legyőztük 3-2-re, így kvalifikáltuk magunkat a debreceni döntőbe.

A csarnokban elsősorban mi és a DVTK szurkolói gondoskodtak a hangzavarról. Mivel szembe helyezkedtünk el, ezért sűrűn foglakoztunk egymással is. Örömmel vettük, hogy bejutott minden csoportjuk, ezek szerint a Commandos is megtalálta a borítékban a nekik félretett néhány jegyet. Szintén melegséggel töltötte el a szívünket a felénk áradó csodálatuk, mely produkciónk vastapssal történő jutalmazásában és dalaink éneklésében nyilvánult meg. Produkáltak e mellett érthetetlen dolgokat is: az még belefér, hogy dalaikban bajnoki címről álmodoznak (esély annyi, mint nekünk a BL győzelemre), az viszont már meglepő, hogy kórusban �csicskáznak� minket. Pedig az elmúlt 20 évben nemigen lehet találni olyan alkalmat, mikor egy-egy összecsapásból ők jöttek volna ki jobban. Fordítva annál inkább.

A Videoton szurkolói alulmúlták magukat, kevesen jöttek, és az összetétel is hagyott kívánnivaló maga után.

Hazafelé a társaság a buszon elcsendesedett, és gondolatban már a következő megmérettetésre, a teremfoci döntőjére gondolt.

(Guri)

A szurkolásról a képek felkerültek a képtárba!

<< Vissza